Ez a dal a Kardok Vihara című könyvben szerepel Havas Jon 15. fejezeténél.
Az utolsó Óriás
The Last Giant
Óóóóóóóóh, a legutolsó óriás vagyok,
népem végleg elköltözött.
Utolsó sarja a büszke fajnak,
kik uralkodtak völgyön, hegyek között
Az apró nép elvette mindenünk,
övék lett az erdő és patak.
Falat húztak földünk köré,
s ők fognak ki minden jó halat
Kőtermekben raknak nagy tüzet,
S lándzsa készül, dárda, pajzs, szurony
Miközben hegyen kóborlok én
Társaságom a könny arcomon.
A legutolsó óriás vagyok,
Jól tanuld meg az én énekem,
Mert elmegyek, s majd elhallgat a dal
És csend lesz, sűrű, hosszú, végtelen.
Ooooooh, I am the last of the giants,
my people are gone from the earth.
The last of the great mountain giants,
who ruled all the world at my birth.
Oh the smallfolk have stolen my forests,
they’ve stolen my rivers and hills.
And the’ve built a great wall through my valleys,
and fished all the fish from my rills.
In stone halls they burn their great fires,
in stone halls they forge their sharp spears.
Whilst I walk alone in the mountains,
with no true companion but tears.
They hunt me with dogs in the daylight,
they hunt me with torches by night.
For these men who are small can never stand tall,
whilst giants still walk in the light.